A sors igazságot szolgáltatott? Ne haladjunk ennyire előre, mindenesetre nyugodt szívvel kijelenthetjük: Vettel megérdemelte a világbajnoki címet. Ahogy Alonso is megérdemelte volna. Webbert, az új nyafikirályt, erős túlzás (na jó talán nem erős) lenne idesorolni, egy olyan pilóta aki a csapattársa év közbeni hibái után követeli, hogy hadd legyek már első számú, na az ilyen pilóta mondhatni nem harcol azért a bizonyos 1-es számért, hanem csak kéri magának. Kétségem sincs a felől hogy Webber nem teljesített sokkal jobban év közepén, mint év vége felé, csak Vettel gyorsult látványosan, vagy inkább látványosan megnyugodott. (és jóval kevesebb technikai hiba hátráltatta) Fogalmazhatunk úgy is hogy Webber gyakorlatilag, Vettel hibáiból jutott idáig.

''Belemegyek'' a csapatutasítás oly sokat vitatott kérdéskörébe is. A Ferrarit a Hockenheimi sorrend felállítás (direkt nem írom, hogy csapatUTASÍTÁS) után sokan kikiáltották mocskos csalónak. Nos, szögezzük le nem alaptalanul. Azt viszont meglepődve olvasom több fórumon hogy, a RedBull mint a fair-play példaképe megnyerte a vébét tisztán. Ugye nem gondolja senki komolyan hogy a vörös bikáknál nem volt csapatsorrend? Ugyan már! Mióta Sebastian Vettel a RedBullnál van, azóta annyira biztos az első számú státusza, mint anno Schuminak volt a Ferrarinál. Az energiaitalos csapatnál igenis volt első és második számú pilóta. Jól jelzi ezt az Angliai szárnycsere is. Abban pedig biztos vagyok (nem csak én) ha fordított lett volna a felállás év közben, tehát Vettel vezetett volna Webber előtt x ponttal, az ausztrált már rég beállították volna Vettel mögé. Azonban mint minden csapatnál, a kedvencnek kell lennie a nyerőnek, nem egy olyan pilótának aki mondhatni csak azért van ott hogy betöltse az egyik autót. (Webber méreteit figyelembe véve érthetjük szó szerint is..de isten őrizz, hogy valakinek a külsejét szapuljam). Számomra már Valenciában tudatosult, hogy Webber nem lehet, és nem is lesz világbajnok. A koreai amatőr, már-már nevetséges hiba után ez a gondolatom megerősítést nyert, és lám egy erőtlen Webbert láttunk az utolsó futamon. Erőtlen? Fenét! Eszméletlen gyenge, hitehagyott, számára tét nélkülinek tűnő versenyen. Mindenesetre a ''mezei'' F1 nézők is tudhatták a szombati időmérő után, hogy itt Webbernek legalább akkora szüksége van a csodára a világbajnoki címhez, mint Hamiltonnak.

Természetes nem mehetek el a Ferrari és Alonso mellett szó nélkül. Fejétől bűzlik a hal, ismerjük a mondást. A Ferrari F1-es csapatára ez egy az egyben igaz. Stefano Domenicali nem hogy nullás, mínusz egyes szintű csapatvezető. Meglátásom szerint évek óta nem találkoztunk ilyen gyenge csapatvezetővel az F1-ben, és akkor még nem a Ferrari korábbi főnökéről beszéltem Jean Todtról, vele ugyanis óriási baromság lenne összehasonlítani a jelenlegi, tehetségtelen, taktikai érzék nélküli olaszt, Domenicalit. Mióta ő a Ferrarinál a góré, (szerencsére ''csak'' az F1-es csapatnál...!), azóta egy emlékezetes taktikai húzást sem tudunk megemlíteni. Pardon! Rengeteg ilyen húzást csinált már, de az ilyesfajta döntései többet rontottak mintsem javítottak az aktuális pilótái helyzetén. Ezzel nem azt mondom, hogy ő veszítette el Alonso VB-címét, de ő is legalább annyira benne volt a bukásban mint maga a spanyol pilóta.

Fernandoról nyugodt szívvel kijelenthetem, nincs azon a mentális – és lelki szinten, hogy háromszoros világbajnok lehessen. Az idei teljesítménye alapján megérdemelte volna a címet, ugyanis a mezőny 3. legjobb autójával végig a Ferrari gyorsasága felett teljesített, csapattársával össze sem lehetett hasonlítani. Az utolsó futamon viszont, számomra óriási csalódás volt az amúgy szimpatikus spanyol. Jobban mondva, nem is a futamon, az egész hétvégén. Világbajnoki címet egy ilyen kiélezett, szoros mezőnyben biztonsági autózással nem lehet nyerni. Hogy Alo' szándékosan óvatoskodott, vagy egyszerűen megbénult (ami véleményem szerint lehetetlen az ő esetében), nem tudjuk. Ha valaki világbajnoki címet akar nyerni, ne a 4. hely legyen a célja egy versenyen. Alonso és a Ferrari ráfázott az óvatoskodásra, jött a kis orosz (nem is olyan kicsi..), és roppant tehetségesen használva az F-csatorna adta lehetőséget, szó szerint az agyvérzés szélére ''kergette'' (vagy inkább tartotta..?!) a spanyol versenyzőt. Fernando abszolút idegbajt kapott, már a pályán sem tudta tartani autóját, a végén pedig végleg eldurrant az agya, mutogatott is, de nem örömében.

Véleményem szerint a Ferrari, és Alonso egy már megnyert világbajnokságot adott vissza Vetteléknek. Megcsavarhatjuk a történetet, a RedBull először odaadta a Ferrarinak a címet, majd a Ferrari nagyon készségesen, elutasította a tálcán kínált lehetőséget, és inkább visszadobta a trófeát.

A McLareneknek is szentelek pár sort, ám az idei világbajnokság nem róluk szólt. Hamilton idén átesett a ló túloldalára, az eddigi hasznos agresszivitása, ezúttal már átváltott haszontalanba. (Monza, Szingapúr) Buttonról pedig azt hiszem senki nem gondolta komolyan hogy képes lehet megvédeni a címét.

Összegezve Vettel zsenialitása megkérdőjelezhetetlen, Alonso és Hamilton klasszisa megkérdőjelezhetetlen, és ott vannak még a többiek is. Ők hárman azonban jelenleg a mezőny felett vannak egy szinttel. A kis német nem csak Petrovot, Schumit és Liuzzit is meghívhatja egy italra, hisz ha nem jött volna a biztonsági autó, Petrov és Rosberg az életben nem került volna Alonso elé. A Ferrari abszolút kiérdemelte az Év balfék csapata címet, egyrészt lebecsülte ellenfeleit (Petrov, Rosberg), másrészt év közben sem voltak fényes taktikai döntéseik. Az év visszatérője lehetne Michael Schumacher, ám messze áll még a várt szinttől. (ettől függetlenül persze ő az év visszatérője).

Jövőre még izgalmasabb év várhat ránk, főleg ha a Mercedes és Schumi együttesen óriásit fejlődik, amire megvan minden esély. Ami viszont kiderült: Massa és Webber ezek után igen nagy biztossággal Barichello sorsára jutott...

A sors bizony igazságot szolgáltatott.

Végül pedig gratuláljunk minden idők legfiatalabb (bébi) világbajnokának Sebastian Vettelnek!